"Az árulás megtorlására hozott rendeletből: A kiválasztottakat küldjék a Kapitólium őrizete alá, majd az Arénába ahol életre-halálra megküzdenek. Mert csak egy győztes pár lehet. E továbbiakban ezt a versenyt neveztessék AZ ÉJSZAKA VIADALÁNAK!"
Idén a 121-es körzet — a cserkészcsapat — kósza és vándor lányai és fiai választattak ki, hogy összemérjék az erejüket az V. Éjszakai Viadalon. Az Aréna helyszínéül az Újkollégium sötét folyosói, lépcsőházai és rejtett zugai szolgáltak. A versenyzők először két csapatban mérkőztek meg egymással: a másik fél bázisából kellett minél több panemi fabatkát átszállítani a saját bázisukra úgy, hogy közben nem lehetett tudni, hogy mikor csap le az ellenfél, mikor kényszerülnek térdre egy ölre menő nyakkendőharcban.
Ezután következett a végjáték, mely során mind a lány, mind a fiú versenyzők neve egy kalapból kihúzásra került, és így alkottak fiú-lány párosokat. A feladat az volt, hogy a pároknak el kellett rejtőzniük az Arénában, és egy meghatározott jelre küzdelembe szállták egymással, hiszen a végén csak egy csapat maradhat, mely a Bőségszaruról elhozhatja a Viadal végén a vándorkupát.
Az Aréna falai között a fecsegő poszáta jellegzetes éneke visszhangzott a félhomályban, miközben lassan, de folyamatosan estek ki a párosok, elestüket mindig egy duda szó jelezte. Szövetségek feszültek egymásnak, és bomlottak szét, hogy a végén az utolsó duó megszerezze a vándorkupát, és így az Éjszakai Viadal bajnokai legyenek. A Viadal bajnokai: Bimbó Johanna és Tóth László.
A többi párost sem hagyta el a remény, hiszen a következő Viadal során újból meg lehet mérkőzni a vándorkupáért.
"Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem
Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat."
Jó munkát!
Zoli