Téli tábor élmények

Korán reggel a vasútállomáson gyülekeztünk, és izgatottan vártuk, hogy a vonat megérkezzen. Az időt beszélgetéssel, vagy éppen jegyvásárlással töltöttük el, majd amikor a jármű befutott az állomásra, felszálltunk rá, és négy napos téli kalandunk megkezdődött.

Egy óra elteltével Budapestre értünk, és itt még két vonatot látogattunk meg, míg végül elértünk Csákányospusztára. A jeges úton egyensúlyozva és néhány soron kívüli elcsúszást végignézve vagy átélve mentünk a táborhelyünkhöz, ami olyan jól harmonizált a természettel, hogy először meg sem akartuk találni, de végül csak odaértünk.

Lepakoltunk, és az első tábori napunk elindításaként végignéztünk egy zászlófelvonást, és imádkoztunk, hogy minden jól sikerüljön az elkövetkezendő napokban. A délelőtt leginkább pakolással telt, mindenki próbálta számára a legkényelmesebben elhelyezni a cuccait, és otthonosan berendezkedni a hatalmas szobákban.

Ebéd után egy óráig a csendes pihenőben pihentük ki a délelőtt fáradalmait, de leginkább a csúszós út okozta sérüléseket próbáltuk elfelejteni. Délután a Chili őrs tartott egy igazán szórakoztató programot, amit egy társasjátékozás váltott fel. Ez egészen vacsoráig tartott. Vacsora után folyt tovább a játék, és észre se vettük, hogy közben besötétedett. Ez nagy hiba volt, ugyanis a sötétben, csúszós utakon kellett elmennünk a tábor élelméért, amit frissen hoztak meg egy autó segítségével. Igazán izgalmas, és kicsit talán megterhelő volt a vaksötétben néhány zseblámpa fényét követve figyelni a nálunk lévő ételre, és a lábunk alatt lévő jégre.

A második nap reggelén bejelentették a túrát, amire fél óra alatt mindenki felkészült lelkileg és testileg egyaránt. A nálunk lévő élelmet és vizet a hátizsákunkba raktuk, és így indultunk el az egynapos túránkra, ami által gyönyörű új helyeket láthattunk, kicsit jobban hozzászokhattunk a hegyi levegőhöz, és csodálatos új élménnyel gazdagodhattunk. Fontosnak tartom megemlíteni az egyik fán lévő emlékhelyet, amit az egyik cserkész emlékére emeltek a társai. Itt megálltunk, és mindannyian megnéztük a fára akasztott kitűzőket, üzeneteket és ruhadarabokat.

Délután felé egy kilátóhoz mentünk, ahol a magasból figyeltük a tájat, és csoportképet készítettünk. A visszaút további részében már csak egyszer álltunk meg, az egyik temetőnél, ahová már az 1800-as évek óta temettek embereket. A sírköveken gótikus betűkkel volt felírva az elhunyt neve, születésének ideje és halálozásának dátuma.

Még sötétedés előtt sikerült visszaérnünk a táborhelyünkre, ahol meleg levessel és tiszta ruhákkal jutalmaztuk magunkat. Vacsora után mindenki kicsit készülődött az esti táborgyertyára, amelyen szórakoztató előadásokat nézhettünk meg és játszhattunk el. Aznap már nem volt több program, így mindenki elmehetett aludni.

A harmadik nap egy pihenőnap volt, ahol mindenki az előző nap fáradalmait dolgozta fel. Lehetett társasjátékozni, amerikai focizni, vagy éppen pihenni. Eközben egy őrs az ebédet készítette. Ebéd után folytattuk a társasjátékozást, majd kis csoportokban beszélgettünk az Open Space nevű játék keretein belül. Ez egy nagyon érdekes játék, ami által elmondhatod másoknak az adott témáról való véleményedet, jobban megismered a társaidat, és kicsit önmagadat is. Utána a teaház következett, ami hajnalig tartott.

A negyedik nap leginkább a pakolásról szólt. Mindenki összeszedte a holmiját, és kitakarítottunk a szobákban. A bakancsok ekkorra már megszáradtak, hála a radiátorok "gyors" és hatékony segítségének.

A zászlólevonás alatt egy rövid imával háláltuk meg az elmúlt pár napot, majd utána fotózkodtunk.

A visszaúton már nem a jéggel, hanem a sárral vívtunk látványos csatákat. Az elolvadt hó megpuhította a talajt, amibe mi aztán bokáig belesüllyedtünk. Kész csodának minősült a két centinél nem mélyebben fekvő bakancsnyom. A vonatállomáson két megálló között választhattunk, és bár nem voltunk biztosak a dolgunkban, mégis végül mindannyian a jó peronon szálltunk fel a vonatra. A visszaút ugyanolyan jó hangulatban telt, mint a tábor összes napja, bár azért volt a szívünkben egy kis üresség érzés, amit a tábor elhagyása hagyott maga után.

Késő délután érkeztünk vissza Kecskemétre, ahol elbúcsúztunk egymástól, és hazamentünk. A tábor rengeteg új élménnyel gazdagított minket, és általa talán egy kicsivel megint jobb emberek lehettünk.

Fehér Enikő

0% spam, 100% cserkészet!
Most nem
Kérem Folyamatban... Siker! Nem sikerült