Az elmúlt év sürgés-forgását követően az adventi nyugalom mellett ebben az időszakban rendezte meg csapatunk a cserkész korosztálynak a karácsonyt váró adventi szombat délutánt. A folyamatos megérkezés közben azonnal játszani kezdtünk. Persze elmaradhatatlan volt a törökös vagy a láncfogó. A program első részében két csoportban a református templomban voltunk. Míg a társaság egyik fele, a templom tornyába mehetett fel, addig a többiek a rajparancsnokkal beszélgettek lent maradva. Sok érdekességet mesélt a templomról, annak építéséről, amíg fent a harang megszólaltatása hozott lázba mindenkit. Kálmán bácsi fontos dolgokkal egészítette ki eddigi tudásunkat, és válaszolt a bennünk felmerült kérdésekre. Ezt követően ismét az Újkollégiumban tölthettük el az időt, jobbnál jobb programokkal. Őrsönként mentünk végig a hat állomásból álló forgószínpadon. A folyosón látva a vidám-mosolygós arcokat mindenki jól érezte magát.
A Citrom őrssel elsőként különböző ételeket és italokat próbáltunk meg kitalálni csukott szemmel, mindössze az illatuk alapján. A zene felismerés részletek alapján is izgalmas feladatnak bizonyult. Egy nagyon régi hagyományt felelevenítve modern módon próbáltuk megtudni, jövendőbelink nevét, papírcsónakok segítségével. Új éneket tanulhattunk gitárkísérettel. Volt lehetőségünk egyszerűen kreatív szaloncukor csomagolást készíteni, a benne lévő finomságot sokak örömére el is fogyaszthattuk. Végül egy finom kakaó mellett beszélgettünk arról, hogy ki hogyan készül az ünnepre. Mindezek után közös áhítaton vettünk részt, Vincze Árpád lelkész vezetésével, melyet egy hangulatos teaház követett. Itt köszönném meg mindenki nevében a sok finom süteményt. A fő cél szerintem, itt hasonlóan oly sok cserkészprogramhoz, kiszakadás a hétköznapokból és valami csodálatosnak a részévé válni, sikerült. Így ért véget egy vidám délután az ünnepre készülve.
Jó munkát!
Ádám Regina