Engem Nagy Marcellnek hívnak, 15 éves vagyok, gimnazista. 2000 szentestéjén születtem Kecskeméten és azóta is itt élek. Elvált szülők gyermeke vagyok, édesapámmal élek itt Kecskeméten, édesanyám és a többi testvérem Deutschlandsbergben, Ausztriában élnek. Az iskolai szünetekben látogatom meg őket, ahogy az most is történt. A cserkészettel még a nővérem által találkoztam, én magam 2008-ban ismerkedtem meg vele közelebbről és rögtön bele is szerettem. A 121. Dr. Vetéssy Géza cserkészcsapat tagja vagyok és tavaly végeztem el a Bugaci Őrsvezetőképzőt (BŐK). Most egy 3. osztályos kiscserkész őrsöt vezetek. Szeretem, imádom, ez a mindenem. Ősszel kezdtem a szakági munkát, és most épp egy élménybeszámolót hallhattok tőlem, fogadjátok szeretettel:
Idén abban a szerencsés helyzetben részesültem, hogy a karácsonyt és az újévet Ausztriában azon belül is Deutschlandsbergben tölthettem anyukámmal és a testvéreimmel. Eközben barátaim, őrstársaim odahaza az Alföldön voltak vadont lakni, és én sem akartam lemaradni, ezért úgy döntöttem, hogy én magam is, egyénileg, de behozom a lemaradásomat.
Az ott töltött napok alatt megismerkedtem a helyi természettel, a város kis patakjával, a Laβnitzcal. Sokat sétáltam, nézelődtem és megpróbáltam felkészülni az egynapos táborozásomhoz. Emellett még megtapasztaltam, hogy milyen az erdő, ha alszik. Bármilyen fényforrás nélkül tájékozódni és haladni éjszaka. A város környéki fenyvesben túráztam és sok akadállyal találkoztam, többször is elakadtam utam során, meg kellett állnom, hogy betájoljam magam, és hogy erőt gyűjtsek az út folytatásához. Az éjszakai levegő nagyon hideg és a bizonytalanság sokszor megrémített. Ennek ellenére elértem a célom, balesetmentesen és végül is totális eltévedés nélkül megúsztam a menetet. Bár sokszor kisebb-nagyobb akadállyal szembesültem a túra során, sikerült leküzdenem őket és elégedetten mentem haza és tértem nyugovóra.
Miután kipihentem az éjszakai fáradalmakat, frissen, újult erővel vágtam neki a kis vadonlakó alkalmamhoz. A felszerelésemet már előre összepakoltam, hogy reggel rögtön indulhassak is (a felszerelésem nagy részét Sárga Csaba kiképző/őrsvezetőmtől kaptam, ezúttal is köszönöm szépen neki). Így hát el is indultam egy kisebb völgy felé a környéken, ahol nem mellesleg a Laβnitz folyik, és kb. egy órányi gyaloglás után meg is találtam a számomra megfelelőnek tűnő helyszínt. Egy kisebb domboldalra kapaszkodtam fel nem messze a pataktól. Rendkívül hideg volt, a talaj fagyott és csúszós volt, ám hó egyáltalán nem volt. Hó hiányában egy féltetős ideiglenes ponyvás menedéket húztam fel, amit egy felkészítő alkalmon volt szerencsém megtanulni és alkalmazni.
Mialatt a menedéket „építettem”, a zord idő miatt nagyon fáztam és úgy éreztem, hogy most rögtön el kellene kezdenem tüzet rakni, de előtte még befejeztem a menedéket. Ezután kialakítottam a tűzrakó helyet és elkezdtem fát gyűjteni. Mikor már úgy véltem, hogy elég tüzelőanyagot szedtem össze, először is gyújtóst készítettem (faforgácsot), majd összeállítottam a tűz szerkezetét (sajnos a piramis tüzet nem sikerült begyújtanom, ezért a nyári táborokban tanult vigvam alakú tüzet raktam). Mikor már a tűz égett, letelepedtem a kis menedékembe és nekiláttam az ebéd készítésének. Ajánlására ún. leberkäse osztrák csemegét vittem magammal, amit nyársra feltűzve a tűzön megsütöttem és elfogyasztottam, mellé pedig a patakból szerzett vízből tűlevél teát készítettem. Miután jóllaktam, lefeküdtem a menedékbe, élveztem a tűz melegét, hallottam a patak csobogását, a madarak csiripelését és csak figyeltem a természet szépségét. Lassan besötétedett, a tüzet eloltottam, tábort bontottam és búcsút vettem.
Nagyon élveztem a kis kirándulást, de ugyanakkor hiányoltam a társaságot, és sokszor úgy éreztem, hogy egyedül kevés vagyok. Többször eszembe jutott, hogy teljesen egyedül vagyok és ez megijesztett. Mindenesetre sokat tanultam a hibáimból és gyarapítottam a tudásom tárházát. Remélem, még sok ilyen lehetőségem lesz, de akkor már barátaimmal, őrstársaimmal élhetem át ezt az élményt. Még egyszer köszönöm szépen Sárga Csaba kiképzőmnek, aki felkészített, támogatott és lehetővé tette ezt az egészet!
Jó munkát!
Nagy Marcell, Tobzoska őrs